1 Sámuel 16

1 Sámuel 16

1. Egy húron Istennel
• Ne sajnáljuk, amit Isten nem sajnál.
• Tegyük inkább, amit kér, hogy tegyünk.
• Aggodalmaskodás: „Hogyan menjek?” – mintha Isten nem tudna megőrizni, amikor a küldetésében járunk.
Jer1:17: „Te pedig övezd föl derekadat, kelj fel és mondd el nekik mindazt, amit neked parancsolok, ne rettegj tőlük, hogy meg ne rettentselek előttük.”
• Ha bizonytalankodunk, akkor Isten nem tud használni minket.
Zsid10:38: „a megigazult pedig hitből él, de ha meghátrál, nem leli tetszését abban a lelkem”

2. Megtette Sámuel
• Szemben Saullal.
• Múltkor a nép választott, külső alapján.
• Meg is lett és lesz a következménye. (Egy istenfélő király nem megölné a prófétát, aki mást akar felkenni, hanem megtérne. Ez Saulnak már nem megy. Zsid12:17)
• Néha lesz Saulnak egy-egy jobb pillanata, de végül majd a halottidézésig süllyed (5Móz18:11).
• Most Isten a saját kezébe veszi az irányítást.
• Már keresett magának szíve szerint való fejedelmet (1Sám13:14), illetve már királyt (1.v., 15:28).
• Saul a nép szeme szerinti, Dávid Isten szíve szerinti ember volt (az ember is csak a szívével lát jól).
• Még Sámuel is a külsőre néz, de Isten felhívja a figyelmét a valódi értékre.
• Dávid nem fog visszaélni királyi hatalmával, nem fognak panaszkodni miatta (1Sám8:11-18).

• A harcosok otthon vannak, de a jó pásztor a juhokat legelteti.
• Az ekkori élményei ihlethették az egy későbbi üldöztetés vagy háború alatt/után írt 23. zsoltárt:
¹Zsoltár Dávidtól. Az Örökkévaló a pásztorom, nincs hiányom. ²Pázsitos réteken heverésztet engem, nyugodalmas vizekhez terelget engem. ³Lelkemet felüdíti, vezet engem az igazság ösvényén, az ő neve kedvéért. ⁴Ha járok is homálynak (árnyékhalál) völgyében, nem félek bajtól, mert te vagy mellettem; botod és istápod – azok vigasztalnak engem. ⁵Terítesz számomra asztalt, szorongatóimnak előtte, bekened olajjal fejemet, serlegem telistele. ⁶Csupa jóság és szeretet követnek engem éltem minden napjaiban, és ülök az Örökkévaló házában hosszú életen át.

• Az utolsó bíra felkeni az első királyt. Jogfolytonosság. Lásd Mt1.
• Utána Sámuel hazamegy Rámába, mint mindig.

3. Ok-okozat?
• Dávid is a legkisebb a családban, mint Saul, de nála ez nem kisebbségi komplexust, hanem egészséges alázatot eredményezett (Józsefnek ezt meg kellett tanulnia).
Zsolt45:8: „Szeretsz igazságot, és gyűlölsz gonoszságot; azért fölkent téged Isten, a te Istened, vígság olajával a te társaid fölé.”
• Azonos élethelyzet különböző emberekben más reakciót eredményez.
• Szív állapota! Jó, javítható, javíthatatlan.

4. Gonosz szellem az Örökkévalótól?
• Hasonlóan az Akháb-féle hazug szellemhez.
1Kir22:20-22: „És mondta az Örökkévaló: Ki beszélné rá Achábot, hogy felvonuljon és elessék Rámót-Gileádban? És szólt az egyik így, a másik meg amúgy szólt. Erre kilépett egy szellem, az Örökkévaló elé állt és mondta: Én beszélem rá! És szólt hozzá az Örökkévaló: Mivel? Mondta: Kimegyek és leszek hazug szellemmé mind az ő prófétáinak szájában. És mondta: Rá fogod beszélni és győzni is fogsz; menj ki és cselekedjél ekképpen!”
• Nem tudjuk, kik ezek, mik ezek, honnan származnak, hogy kerülnek Isten jelenlétébe, most hol vannak.
• Isten Szelleme eltávozik Saultól (↔1Sám10:6,10, 19:23-24), Dávidra viszont rászáll.
• Dávid tud hárfázni, derék vitéz, harc embere. Mellesleg egy fiatal fiú.
• Rászökött / megrohanta: mint az 1Sám10:6,10-ben Saulra, amikor prófétált és az 1Sám11:6-ban, amikor marhákat darabolt. Így ugrott rá Sámsonra (Bír14:6,19, 15:14; de nem úgy, mint Gedeonra, akit „felöltözött”). Sault Isten Szelleme elhagyta és a gonosz szellem zaklatását is ezzel a szóval fogja jellemezni az 1Sám18:10.

1 Sámuel 16

¹És szólt az Örökkévaló Sámuelhez: Meddig akarsz gyászolni Saul miatt, holott én őt megvetettem, hogy ne legyen király Izrael fölött! Töltsd meg szarudat olajjal és menj, hadd küldelek a Bet Lechembeli Jísájhoz (Isai), mert fiai közül szemeltem ki magamnak királyt. ²Mondta Sámuel: Hogyan menjek, meghallaná Saul és megölne engem! És mondta az Örökkévaló: Egy üszőtinót vigyél magaddal és mondjad: az Örökkévalónak áldozni jöttem. ³Hívd meg Jísájt az áldozásra: én meg tudatom majd veled azt, amit tegyél, hogy fölkend nekem azt, akiről majd szólok hozzád.
⁴Megtette Sámuel azt, amit beszélt az Örökkévaló és odament Bet-Lechembe; s elejébe siettek a város vénei és mondták: Béke a jöveteled? ⁵Mondta: Béke! Az Örökkévalónak áldozni jöttem, szenteljétek meg magatokat és jöjjetek velem áldozásra; és megszentelte Jísájt és fiait és meghívta őket az áldozásra. ⁶És volt, mikor odaértek, meglátta Elíábot; ekkor mondta: Bizony az Örökkévaló előtt van az ő fölkentje! ⁷És szólt az Örökkévaló Sámuelhez: Ne tekints ábrázatára és termetének magasvoltára, mert megvetem őt; mert nem úgy, amint az ember néz, – mert az ember a szemre néz, az Örökkévaló pedig a szívre néz. ⁸Ekkor szólította Jísáj Abínádábot és elvezette Sámuel előtt; mondta: Ezt sem választotta az Örökkévaló. ⁹Erre elvezette Jísáj Sammát; mondta: Ezt sem választotta az Örökkévaló. ¹⁰Így elvezette Jísáj a hét fiát Sámuel előtt; de szólt Sámuel Jísájhoz: Nem választotta az Örökkévaló ezeket.
¹¹Ekkor szólt Sámuel Jísájhoz: Vége-e már az ifjaknak? Mondta: Még hátra van a legkisebb s íme, a juhokat legelteti. És szólt Sámuel Jísájhoz: Küldj el és hozasd őt, mert nem ülünk asztalhoz, míg ide nem jött, ¹²Küldött tehát és elhozta – ő pedig piros volt, meg szépszemű és szép tekintetű – és mondta az Örökkévaló: Kelj föl, kend föl őt, mert ez az! ¹³Ekkor vette Sámuel az olajszarut és fölkente őt testvérei közepette; és rászökött az Örökkévaló szelleme Dávidra attól a naptól fogva. Erre fölkelt Sámuel és elment Rámába.
¹⁴Az Örökkévaló szelleme pedig eltávozott Saultól és ijesztgette gonosz szellem az Örökkévalótól. ¹⁵És szóltak Saul szolgái hozzá: Íme csak, Istennek egy gonosz szelleme ijesztget téged! ¹⁶Szóljon hát ami urunk – szolgáid előtted vannak – hogy keressenek egy embert, aki tud hárfán játszani; és lesz, mikor rajtad lesz Istennek egy gonosz szelleme, akkor hárfázzon kezével és jobban lesz. ¹⁷Szólt Saul a szolgáihoz: Szemeljetek csak ki nekem egy embert, aki jól hárfáz és hozzátok hozzám. ¹⁸Ekkor megszólalt egy a legények közül és mondta: Íme, láttam egy fiát Jísájnak, a Bet-Lechembelinek, aki tud hárfázni, derék vitéz és harc embere, eszes beszédű és szép alakú ember; s az Örökkévaló vele van. ¹⁹Küldött tehát Saul követeket Jísájhoz; és mondta: Küldd el hozzám Dávidot, a fiadat, aki a juhoknál van. ²⁰És vett Jísáj egy szamarat, kenyérrel, egy tömlő bort és egy kecskegödölyét, és elküldte fia Dávid által Saulhoz. ²¹És odajutott Dávid Saulhoz és állt előtte; megszerette őt nagyon, és neki fegyverhordozója lett. ²²És küldött Saul Jísájhoz, mondván: Álljon, kérlek, Dávid előttem, mert kegyet talált szemeimben. ²³Volt pedig, amikor rajta volt Istennek az a szelleme Saulon, vette Dávid a hárfát és játszott kezével; akkor megkönnyebbült Saul és jobban lett, és el-eltávozott tőle a gonosz szellem.